Skip to content Skip to left sidebar Skip to footer

Abaújvár történelme

A ma alig több mint kétszáz lelkes Hernád-völgyi kis település nagy történelmi múltra tekint vissza, a történeti Abaúj vármegye első központja és névadó települése. A történeti Abaúj megye egyike a Szent István által alapított megyéknek, a XI. század első harmadában már fennállt. Az Árpád-korban a megye legnagyobb részének birtokosa az Aba-nemzetség volt.

A középkorban a település jelentős szerepet játszott, a 13. században az abaúji esperesség székhelyeként is működött.

Az Árpád-korban a település fellendüléséhez hozzájárult, hogy a Hernád mentén haladt végig a Lengyelországba vezető hadi út. A későbbi évszázadokban, a Zemplénből az északi területek felé haladó kereskedelem útvonal vezetett erre.

A 13. század elejétől királyi birtokban levő vár azonban a század folyamán fokozatosan elvesztette jelentőségét és 1355-ben a várispánságot is megszüntették. Végül az egykori megyeszékhely a XIV. században a király a Perényieknek ajándékozta. Bár a várat 1556-ban I. Ferdinánd király serege bevette és lerombolta – a várfalak formájukat ezer éven át, napjainkig megőrizték.

Abaújvár a Hernád bal partján emelkedő, kétszáz-kétszáznegyven méter tengerszint feletti magasságú dombokon épült. A település legrégebbi része közvetlenül a Hernád mellett, a várdombon és a mai Petőfi utca nyugati oldalán helyezkedett el. A XV. század közepére azonban már kialakult a jelenlegi szerkezete.

Annak ellenére, hogy a falu szántóföldjei nem a legértékesebbek az abaújváriak fő megélhetési forrása kezdetektől napjainkig a mezőgazdaság. Természeti adottságai alapján a terület kiválóan alkalmas a legeltető állattartásra (szarvasmarha, juh, kecske), a takarmánynövények termesztésére, de a kenyérgabona és más szántóföldi növények is megteremnek.

A település az évszázadok során folyamatosan veszített a jelentőségéből, majd miután a trianoni békeszerződés után az ország peremére került, még inkább hanyatlásnak indult. Lakossága a XX. században erőteljesen csökkent. A lakosok száma 1910-ben még 763 fő volt, 1990-ben már csak 328 fő, jelenleg alig haladja meg a 200 főt.